Horgászat

A botokat a parton teszem össze. Ott szerelem meg a végszereléket is. Nem vesz el sok időt, pedig régebben ezt nem bírtam volna elviselni. Egyből lógatni akartam. 5-10 perc alatt egy bot bevetésre készen áll. Leszúrom az ágasokat a megfelelő távolságban egymástól és mehet is be a cucc.

20-30 centiméterre rakom egymás mellé a botokat, de az ágasokat egyforma távolságban szúrom le. A rendezettség még látványnak is kiváló. A parttal párhuzamosan kell a botokat elhelyezni, úgy, hogy a zsinór kb. 90 fokos szöget zárjon a vízterülettel. Így a legérzékenyebb a spicc.

A dobás pillanata után, mielőtt a szerelék a vízbe ér, fogjuk vissza a zsinórt, így elkerülhető a gubancolódás és a szépen ki is feszül.

Ha már kicsit rutinosabbak vagyunk, akkor a vízbeérés pillanatában a víz alá lehet helyezni a spiccet is. Így hamarabb lesüllyed a zsinór a megfelelő mélységbe. Ez persze nem kötelező, csak ezt próbálgattam legutóbb. Miután beért a cucc a vízbe, várjunk pár pillanatot, hogy az leérjen a fenékre. Ha ez megtörtént (jobb esetben érezzük is), akkor helyezzük az ágasokra, rod-podra a botot, de figyeljünk arra, hogy ha még nem áll párhuzamosan a parttal a bot, akkor engedjünk a féken, vagy nyissuk ki a csapókart, mert elhúzzuk a csalit az érkezés helyéről. Ha a csapókar kinyitása mellett döntünk és engedjük, hogy a zsinór leperegjen, akkor pedig arra ügyeljünk, hogy a visszacsapás után nehogy gubanc maradjon a dobon.