Horgászat

A a csuka támadásai során elõnyben részesíti a forgolódó-vergõdõ, tehát a mozgásában korlátozott kishalat, mivel nem éppen „üldözõ" alkat, mint például a balin. A támolygó villantók fogósságát a csukának éppen ez a tulajdonsága teszi érthetõvé. A villantót sohase vontasuk gyorsan, hanem amennyire lassan csak lehet ahhoz, hogy a kívánt szintet a mûcsalival tartani tudjuk

A csuka vízközt járó hal, ezért a keresésére elsõsorban az úszó helyzetbõl bevontatásra mérsékelten vagy közepesen mélyretörõ wobblereket használunk.

A mûcsalik közül azok válnak he a legjobban, amelyek az álló- vagy lassan folydogáló vizekben mozgó apró halak színét és mozgását élethûen utánozzák. A jó csukázó mûcsalinak akkor is jól kell mûködnie, ha egészen lassan vontatjuk. A világos színûek közül csak a tompán fénylõ ezüstös színûek használhatók, de lehetõleg ezeket is tarkítsuk más színekkel. Általában a sárgás, zöldes, vöröses színûek a legjobbak, mert ezek a compóra, a sügérre, a kárászra, valamint a vörösszárnyú keszegre emlékeztetik a csukát.